Ez az egyik leggyakoribb kifejezés, amit manapság internetes publicisztikákban, vagy kommentekben olvasok. Ott aztán minden sokkal jobb, kultúra van, meg életszínvonal, jóléti társadalom, demokrácia meg egyetértés.
Budapesten autózva, én is sokat ábrándoztam egy olyan világról, ahol nem kerülök naponta 3-szor közvetlen életveszélybe, csak azért mert közlekedem. Itt Svájcban tényleg mindenki 50-nel megy a városban, 80- nal azon kívül és 130-cal az autópályán. Jól hangzik ugye? Viszont itt Te is csak ennyivel mehetsz! Ellenkező esetben 3 méterenként atomvillanásként égeti ki a szemed a buzi vörös trafipaxuk és csak jönnek, csak jönnek a csekkek. Budapesten azt is sokszor kívántam, hogy bárcsak le tudnék parkolni ott, ahol dolgom van, vagy bárcsak elférnék a parkoló autóktól ott, ahol amúgy tilos parkolni. Itt már vagy 4 csekket kaptam, mert nem értettem, hogy a sárga négyszögben parkolhatok meghatározott időintervallumon belül, de a sárga vonal már tiltást jelent, vagy hogy a fehér négyszögben addig maradhatok amíg akarok, akár külföldi rendszámmal is, a kék négyszögben viszont maximum 1 órát. Vagy büntetett már meg akármelyikőtöket rendőr azért, mert tolatva álltatok be a parkolóba? Itt bizony előfordulhat, ha a bejáratnál ki van írva, hogy a forgalom akadályozásának elkerülése végett kizárólag orral lehet parkolni. Szép ugye? Dolgozik nálunk egy diák. A Yannick. 18 éves. Megszerezte a jogsiját, vezetett egy hónapot, majd Karácsony előtt egy nappal elment Zürichbe a haverokkal bulizni. Reggel 6-kor jönnek haza, kocsiban mindenki alszik, Yannick vezet, öv bekötve, majd hirtelen a fent már említett csibekeltető-vörös atomvillanás. Gyorsan hajtott. 50 helyett 75-tel. Egy héten belül jött is a levél, szeretettel várják az őrsön. Yannick bement, majd a következőkkel szembesült: A gyorshajtásért a jogsi ugrik, büntetés 1000 Chf (200.000 Ft). Valaki a múlt héten az utcán felírta a rendszámát és betelefonált a rendőrségre, mert hangosan hallgatta a zenét az autóban és való igaz, itt egy mélynyomó a csomagtartóban, szóval ez még 200 Chf (40.000 Ft). Ha szeretné visszakapni a jogosítványát, akkor újból vizsga, drog teszt, alkohol teszt, pszichológiai vizsgálat, összesen 2000 Chf (400.000 Ft). Én tudom, hogy diszkóbalesetek, meg suhancok meg huligánok, de tegye most mindenki a szívére a kezét és mondja, hogy Yannick megérdemelte. Mondja mindenki hangosan, hogy ő még soha nem ment ennyivel hajnalban egy kihalt részen és igenis el kell adatni a kisgyerekkel a tizenéves autóját, hogy ki tudja fizetni a büntetést, majd egy éven keresztül vizsgálatokkal szopatni, hogy a végén 640.000 Ft-nál álljon meg a mutatvány. Aztán a biciklisek. Micsoda gondolat, hogy mindenki járjon bicajjal mindenhova. Tisztább lesz a levegő, élhetőbb a város, egészségesebb a polgár. Csak mikor 3 centin múlik, hogy nem sodrod el a kerékpáros anyukát az utánaakasztott 2 gyerekével, akkor döbbensz rá, hogy Te bizony nem itt tanultál vezetni. Pedig csak nem néztél a jobb tükörbe, mielőtt zöldnél, jobbra, kisívben akartál kanyarodni. Neki viszont meg sem fordul a fejében, hogy nem figyelsz. Ugyanez a gyalogosokkal. Ha épp a rádiót tekergeted mikor ő át akar kelni a zebra nélküli úttesten, tuti, hogy kinyírod. Ő nem figyel. Neki elsőbbsége van. Én személy szerint már utálok vezetni. Borzasztó felelősség és nincs benne semmi élvezet. Pedig csak a szabályokat kéne betartani.
Szintén drága fővárosunkban, a VII kerületben álmatlanul forgolódva, hallgatva ahogy a szomszéd épp embert farag az asszonyból, vagy üvöltve hány a gangról, ugyanúgy sokszor eszembe jutott, vajon mi lenne, ha úgy tudnánk együtt élni, hogy ne zavarjuk egymást. Itt egyszer felejtettem a babakocsit a lépcsőházban, mire hazajöttem, a lábtörlő bele volt gyömöszölve, majd mire kifertőtlnítettük, az ingatlan tulajdonosának levele is megérkezett, hogy tartsuk be a tűzvédelmi előírásokat és ne hagyjunk semmit a lépcsőházban. Igen, felnyomott a házmester. Ő egyébként kifejezetten szereti a rendet. 
Úgy egy hónapja függesztett ki egy papírt minden biciklitárolóra, hogy a rossz állapotú, matrica nélküli bicikliket tessék megjavíttatni, vagy eltűntetni, ellenkező esetben ő lesz kénytelen elszállíttatni őket a mi pénzünkön. Hétfőn jövök haza, parkolok be, de valahogy furcsán tele van a mellettem levő, hónapok óta üresen álló hely bringákkal. Herr Jekker szerint rossz állapotúak. Ő szólt előre. A házirend szerint amúgy este 8-tól reggel 7-ig csend van, déltől 2-ig úgyszintén. Fürdés, hanggal járó tevékenység este 10 után nincs, vasárnap egész nap kuss. Épp a minap látogatott meg minket a falszomszéd, hogy jól van-e a Joli, mert túl sokat üvölt a Barna. Már várom, mikor jön a gyámügy. Ismerősömre rászóltak, mert 10 után zuhanyzott, főnökömet az alatta lakó kérte meg, hogy 10 után már ne húzza le a WC-t, a kolleganőm azzal vívta ki a mellette élők nemtetszését, hogy vasárnap bevert egy szöget a falba, de ismerek olyat, akinek egyszerűen ki sem adták a lakást, mert nem beszél németül, ami ugye veszélyeztetné a ház békéjét.
Szóval ez van itt, tőletek nyugatra. Mindenre egy szabály és mindenki be is tartja. Aki nem, azt büntetik. Keményen és azonnal. Én nem vagyok értelmiségi, csak egy magyar, lakótelepi kis suttyó. Nincs meg hozzá a tudásom, hogy le merjem írni, ez így jó, vagy sem. Értem, hogy kellenek szabályok és értem, hogy csak akkor működik a rendszer ha azokat mindenki be is tartja. Értem, hogy aki vét, azt meg kell büntetni és a büntetésnek súlya is kell, hogy legyen, különben nem ér semmit. De valahogy kurva nehéz így élni. Lehet, hogy csak a Magyarországon, megélhetési ügyeskedők és zsigerből minden szabályt megkerülő élet császárai között szocializálódott lelkem háborog. Lehet, hogy ha a saját szomszédom rámhívja a rendőrt, mert az utca rossz oldalán parkolok, akkor az nem besúgás, hanem társadalmi együttműködés. De az is lehet, hogy ez tényleg nem jó így és tényleg túl sok itt a szabály, a svájciak tényleg unalmas, mindenkit utáló, mindenkit feljelentgető, savanyú, szürke, kispolgárok, a kívülről idilli, csillogó-villogó országukat pedig kizárólag ennek a rendőrállamszerű rendszernek köszönhetik.
Jette a neve amúgy a hölgynek, dán, a LEGO-nál volt beszerző, meg valamit dolgozott Vietnámban is, de annak sem volt semmi köze a repüléshez. Mondjuk ez nem is jelent semmit, a beszerzéshez legalább ért, és ez nagy előny. A kollégák is mind nagyon rendesek, legtöbben nem túl régóta vannak itt. Marketa, aki előttem egy hónappal érkezett, 23 éves és ezelőtt kizárólag babysitterként dolgozott, kizárólag az USA-ban. Ja, amúgy cseh. Angolul nagyon jól beszél, de a beszerzést még csak most tanulja. Jobban mondva tanulta, mert felmondott. Egy évet utazgatni fog a barátjával Ázsiában, aztán majd meglátják hol kezdenek el dolgozni megint. Frederick ül mellette/mögöttem, akiről már meséltem egy-két poszttal ezelőtt. Legalább 140 kg, és mint az összes kövér ismerősöm, mindig vidám és jó kedélyű. Ő is csak alig egy éve van itt, előtte kuplungokat értékesített, viszont olyan gyorsan beletanult a dolgokba, hogy szerintem mostanra ő a legtapasztaltabb beszerző nálunk. Mellettem David ül, aki Frederickkel egyidőben érkezett, csak ő valami német tuningcégtől, ahol beszerző volt. Jó fej, csak kicsit lusta. Vagyis nem is feltétlenül lusta, inkább csak mindig marha jó magyarázata van arra, hogy mit miért lehetetlenség megcsinálni. Thorstenről is meséltem már, ő 42 éves, de úgy öltözködik és úgy is viselkedik, mint egy napközis. A szomszéd irodában ül Gordon, akit már szintén említettem volt, David Nowaczyk, aki magában beszél és hihetetlen nagy seggfej, valamint szegény Dylan haverom, aki szerintem az őrület szélén áll a fenti két úriemberrel eltöltött napi 12 óra hatására. Van még ugye Robert, a másik kövér, vidám úriember, 50 körüli, konszolidált, ősz halántékú, skót gentleman, aki mondjuk már átkerült egy másik épületbe, de azért naponta visszajön boldogítani bennünket. A minap például valami olyat találtam mondani, ami nem tetszett neki, büntetésképpen felállított hát a székemből, majd beleült és teljes erejéből belefingott, ott az iroda közepén. Valamiért csak én röhögtem.
de remélem később Ti is belátjátok, hogy a futófényből eszkábált ugró szarvasoknál jobbat az idén biztosan nem mutat senki. A képen sajnos már csak az ötödik fázis látható, mikor mindhárom szarvas egyszerre világít, de ez kizárólag annak köszönhető, hogy megpróbáltam az optikai extázis pillanatát elkapni, hogy a csúcspontot tárhassam elétek. A vizuális exkalibur bevezetéseképpen először a baloldali szarvas kezd el világítani, majd Michael Knight Kit nevű autójának orrát meghazudtoló ütemben követi őt középső kollégája, mialatt az első szarvas fénye lassan halványul. A harmadik szarvas hirtelen, villámlásszerű felragyogása már-már a Jelenések könyvét idézi, hogy aztán a negyedik fázis manifesztálódásaként a szarvasok lába alatti talajt jelképező göcsörtös vonal gyulladjon ki puhán, impulzusszerűen, mintegy átvezetve a szemlélőt a nirvánát jelentő, a képen is látható ötödik fázis küszöbére, ezzel mintegy térdre kényszerítve boldog-boldogtalant a Karácsony eszméjének nagyszerű emlékműve előtt. A Fábry Design centerbe illő két télapó már csak hab a tortán, egy diszkrét kedveskedés az elementális erejű fő motívum mellett. Nem találunk szavakat.
