HTML

Qcsi

Mindennapi történetek egy átlagember és családja életéről, külföldön töltött napjairól, örömökről, megpróbáltatásokról...

Friss topikok

  • fotofika: Szia Kucsi! Már vártam az írásod, de nagyon. Folyamatosan online néztem merre jársz, meg hivogatt... (2013.10.20. 21:16) A hosszútávfutó magányossága, avagy Budapest Maraton 2013
  • iszlipó: "A sünik elmennek a bagolyhoz tanácsot kérni, hogy mit tegyenek, mivel mindig zaklatja őket a róka... (2011.11.17. 15:27) Kockázatelemzés
  • mikette: Szia, kedves svájci magyar, igazad van Svájcot illetően, de Svájc az nem a Nyugat, az valóban egy ... (2011.08.06. 07:41) Tőlünk Nyugatra
  • nd2: hi Kucsi, továbbra is q jó a szöveg, ahogy a leglényegtelenebbnek _tűnő_ dolgokat is képes vagy r... (2010.07.17. 20:45) Üzleti turizmus 2, avagy a franciák
  • BEndre: Szia qcsi! Gratulálok Dánielhez, sajna már rég pattantam fel a blogra, kár volt kihagyni de... na ... (2008.12.27. 21:42) Kucsera Dániel

Linkblog

Completion

2008.05.25. 14:11 qcsi

Ez a neve az új részlegnek, ahova áthelyeztek a beszerzésen belül. Mint említettem, kifejezetten tetszik, sokkal érdekesebb, mint amit eddig csináltam.

A Jet Aviation AG, ahol dolgozom, rengeteg mindennel foglalkozik. A magánrepülőgépek vagy business-charter járatok üzemeltetésétől, karbantartásukon keresztül egészen a kerozin értékesítésig. Akit érdekel, bővebbet itt talál: www.jetaviation.ch

Baselben alapvetően magánrepülőgép karbantartással és "completion"-nel foglalkozik a cég. Ez utóbbira már próbáltam egyszavas magyar megfelelőt találni, eddig nem sikerült. Körülbelül annyit tesz, hogy valamelyik űber gazdag filmsztár, vagy király, vagy olajsejk megvásárol egy repülőgépet, a gyárból viszont nem haza viteti, hanem hozzánk. Mi megkapjuk a tök üres gépet és úgy fejezzük be, ahogy a vevő kívánja. Teszünk bele ágyat, díványt, fürdőszobát, defibrillátort, vagy épp kutyaházat, ha az a kérés.

Mivel itt nem kizárólag a karbantartásokhoz szükséges, fix műszaki paraméterekkel rendelkező alkatrészeket kell csak beszerezni, hanem a belsőhöz használandó egyedi bőröket, szőnyegeket, fa betéteket, ágymatracokat és kispárnákat is, amiknek mind a légügyi hatóságok által hitelesítettnek, repülőgépbe beépíthetőnek kell lennie, így ezen a területen a beszerző is több kihívással találkozik. Az előző pozíciómban ugye raktári tételeket vásároltam nagy tételben, nem volt benne semmi izgalmas, ha csak az nem, hogy a vége felé már annyira szarakodott a fax, hogy egy megrendelést vagy négyszer el kellett küldeni, hogy egyszer átmenjen.

Itt a completion-ön, kapaszkodjatok meg, olyan haladó szellemű vezetőnk van, aki egyenesen megtiltotta, hogy faxoljunk, mindent e-mailen kell küldeni, így könnyebben visszakereshető. Egyből szimpatikus lett. Úgy látom én is neki, mert egy hónap alatt hirtelen felelős lettem két teljes projektért, meg egy olyan gépért, ami csak átbútorozásra érkezik majd ősszel. Jette a neve amúgy a hölgynek, dán, a LEGO-nál volt beszerző, meg valamit dolgozott Vietnámban is, de annak sem volt semmi köze a repüléshez. Mondjuk ez nem is jelent semmit, a beszerzéshez legalább ért, és ez nagy előny. A kollégák is mind nagyon rendesek, legtöbben nem túl régóta vannak itt. Marketa, aki előttem egy hónappal érkezett, 23 éves és ezelőtt kizárólag babysitterként dolgozott, kizárólag az USA-ban. Ja, amúgy cseh. Angolul nagyon jól beszél, de a beszerzést még csak most tanulja. Jobban mondva tanulta, mert felmondott. Egy évet utazgatni fog a barátjával Ázsiában, aztán majd meglátják hol kezdenek el dolgozni megint. Frederick ül mellette/mögöttem, akiről már meséltem egy-két poszttal ezelőtt. Legalább 140 kg, és mint az összes kövér ismerősöm, mindig vidám és jó kedélyű. Ő is csak alig egy éve van itt, előtte kuplungokat értékesített, viszont olyan gyorsan beletanult a dolgokba, hogy szerintem mostanra ő a legtapasztaltabb beszerző nálunk. Mellettem David ül, aki Frederickkel egyidőben érkezett, csak ő valami német tuningcégtől, ahol beszerző volt. Jó fej, csak kicsit lusta. Vagyis nem is feltétlenül lusta, inkább csak mindig marha jó magyarázata van arra, hogy mit miért lehetetlenség megcsinálni. Thorstenről is meséltem már, ő 42 éves, de úgy öltözködik és úgy is viselkedik, mint egy napközis. A szomszéd irodában ül Gordon, akit már szintén említettem volt, David Nowaczyk, aki magában beszél és hihetetlen nagy seggfej, valamint szegény Dylan haverom, aki szerintem az őrület szélén áll a fenti két úriemberrel eltöltött napi 12 óra hatására. Van még ugye Robert, a másik kövér, vidám úriember, 50 körüli, konszolidált, ősz halántékú, skót gentleman, aki mondjuk már átkerült egy másik épületbe, de azért naponta visszajön boldogítani bennünket. A minap például valami olyat találtam mondani, ami nem tetszett neki, büntetésképpen felállított hát a székemből, majd beleült és teljes erejéből belefingott, ott az iroda közepén. Valamiért csak én röhögtem.

A régiek közül Youssef gyakran átjön meglátogatni, Vincent is tiszteletét teszi néha, Ronnyval pedig szinte minden nap beszélünk. Ő mondjuk most rendes, évente kötelező, 1 hónapos sorkatonai szolgálatát tölti, melynek keretében az EB biztonságára ügyel, de júliusban jön vissza. Ronny amúgy az egyetlen ismerősöm, aki képes volt elhagyni 50 tehenet, de erről majd máskor...

Ja, a rend kedvéért, a fenti képek forrása: www.jetaviation.ch

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://qcsi.blog.hu/api/trackback/id/tr97486650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása