Mindig is szerettem volna professzionális cégnél, magas beosztásban dolgozni. Az olyan tiszteletreméltó. Ha úgy vesszük, ez most sikerült. VIP repülőgépek belsőterének berendezésével foglalkozunk, a beszerzést irányítom, ott vagyok, na. A professzionalizmushoz kétség sem férhet, elég csak megnézni egy meetingünket.
A tárgyalóban ülünk mindannyian. Hugo Boss nadrág, Armani póló, és a kivetítőt bámuljuk. Carlos, a mérnökség vezetője, Urs, a project managementért felelős alelnök, Michael, a sales igazgató, és én. Szakterületünkön évtizedes tapasztalattal rendelkező, jéghideg profik. A kivetítőn minden project manager legfőbb támasza, a risk sheet. Ez egy excel tábla, ahova a projectedet veszélyeztető potenciális veszélyforrásokat, és az azok kiküszöböléséhez szükséges lépéseket jegyzed fel. Nagyon hasznos segédeszköz. A mienk egyelőre üres, de nem sokáig, mert már el is hangzik az ezerszer hallott mondat: „Identify and mitigate all potential risks!”
A mai meetinget egy jelentős kockázati tényező miatt szerveztük, ez pedig a madárszar. Hatalmas veszélyt jelent, hogy a hangár tele van madárral, azok pedig szarnak. Mi lesz így, ha hó végén megérkezik a repülő? Le lesz szarva? Azt azért még sem hagyhatjuk. Nem lehet kérdés, ez egy risk. Egy potenciális veszélyforrás, egy kockázati tényező, melynek kiküszöbölése a mi feladatunk. Ezért vagyunk mi a core team, ezért ültünk ma itt össze, hogy megoldást találjunk. Kezdjük hát! A madárszar tehát veszélyt jelent, vezessük is fel a risk sheetre. Bird shit. Maga az armageddon. De mi a következő rubrika? Meg kell adni, hogy ha a kockázatból valóság lesz, mégis milyen károkat okozhat nekünk. Ha ugye a madár leszarja a repülőt, akkor az szaros lesz. Esztétikailag negatívan hat. Mondhatnám, szarul néz ki. Ha meg a szar még ráadásul hígabb is, és nem szárazon esik a repülőre, akkor hetek, esetleg hónapok alatt még a festék felső rétegét is kimarhatja. Nem vitás, ide mitigating action kell, mégpedig azonnal. Heteken belül megoldási javaslattal kell előállnunk, hogy mire a gép megérkezik, kész, kiforrott és világos koncepciója legyen az összes érintettnek. Mint már említettem, sokat tapasztaltalt, világlátott szakemberek ülnek a teremben, így egyáltalán nem meglepő az első javaslat letisztult szakmaisága, kristálytiszta logikája. Szerezzünk be két sólymot, amiket szabadon engedünk a hangárban, hogy elpusztíthassák az apróbb testű madarakat, megoldva ezzel a problémánkat. Felvetésemre, miszerint jelenleg is betéved a hangárba egy-két ragadozó madár, akik rendszeresen összetűzésbe keverednek a bent tartózkodó galambokkal, minek következtében a szarba tetemes mennyiségű toll is hullik, azt a választ kapom, hogy ne legyek már olyan negatív, felvesszük a megoldási javaslatot a risk sheetre, hadd lássa a legfelsőbb vezetés is, milyen alternatívák vannak. Azon megjegyzésem következménye pedig, hogy szerintem a nagyobb testű madarak nagyobbat szarnak az lesz, hogy be leszek íratva egy continuous improvement tréningre, ahol a risk sheet lényegét még egyszer elmagyarázzák nekem. Fiatal vagyok még, nem tudhatom, mi is a lényege egy ilyen dokumentumnak. Azt mondják, azért nem törölhetjük ki a sólymokat a táblázatból, mert a riportnak transzparensnek kell lennie, hogy az executive szinten minden megoldási javaslatot tanulmányozhassanak, még azokat is, amiket végül elvetettünk, mert így látják, hogy dolgoztunk vele. Mindegy, majd a tréningen megértem. Végül nem ez a javaslat nyer, hanem Urs és Michael közös ötlete, amit aircraft pijama-nak kereszteltek el. Lepedőméretű darabokból összevarratunk egy huzatot, amit ráteríthetünk a gép törzsére és a szárnyára, tűzálló, a biztonsági előírások végett, mosható, hogy többször is felhasználhassuk, és bézs színű, hogy… nem tudom miért. Tizennégyezer frankba kerül, de mint elhangzott, több projecten is felhasználható.
A transzparencia jegyében még megkérdezem, hogy az én megoldási javaslatom, miszerint két karbantartóval ki kéne vitetni a garzonlakás méretű galambketrecet a hangárból miért nem került fel a risk sheetre, de azt a választ kapom, hogy ez így nem elég professzionális. Igazából eléggé leszerepeltem ezen a meetingen, látszik, hogy én vagyok a legfiatalabb a managementben. Még nem mindig kapom el a fonalat. Azért remélem idén is lesz bónusz. Végül is a többieknek köszönhetően negyvenhét perc alatt találtunk megoldást egy égető problémára, és bár én sokszor hátráltattam a döntéshozatalt negatív észrevételeimmel, mégis csak csapatmunka volt.