Dolgozik nálunk egy három fős, spanyol karbantartó brigád. Már abból következtethettem volna átlagon felüli kommunikációs képességeikre, hogy egyáltalán boldogulnak. Egyikőjük német tudása sem éri el az alapfokot, anyanyelvükön kívül más nyelvet egyáltalán nem beszélnek, viszont mindenki őket hívja, ha bútort kell odébb rakni, kitört a lába a gurulós széknek, vagy épp költöztetni kell valakit. Pillanatokon belül megjelennek, már a folyosó végéről hallani, hogy jönnek, Te kézzel-lábbal elmagyarázod mit akarsz, ők nagyon figyelnek, valahogy megértik, majd megcsinálják amit kértél. Nem mellékesen halál laza csávók.
A hónap elején érkezett a céghez egy új recepciós lány. Olyan 20-22 éves, szőke, attraktív. A földszinten ül a pultban, a lifttől nem messze. Mindenki őt fűti. Szerelők, mérnökök, HR-esek, még a saját főnöke is. Nem tudtam még úgy elhaladni a pult előtt, hogy ne álltak volna ott legalább hárman, épp valami nagyon menőt mesélve. Mindig jókat mosolyogtam, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítva a dolognak, kb tizenkét másodperc múlva már máshol járt az agyam. A múlt hét kedden azonban történt valami, amitől évtizedes, megdönthetetlennek hitt alapigazságok omlottak össze bennem egy pillanat alatt:
Azon a hideg, nyirkos, esős délutánon, mikor épp egy unalmas meetingről igyekeztem vissza az irodámba, olyat láttam, ami egyszerre volt sokkolóan hátborzongató és lélekmelengetően bájos. Egyik spanyol karbantartó barátunk állt a pult előtt. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva egyedül volt. A triumvirátus legkisebb tagja, a maga 160 centijével, hatalmas sör hasával, rodrigez bajszával, pólóján mindkét hóna alatt Afrika méretű és formájú izzadságfoltokkal épp a recepcióst fűzte. Ebben még semmi különleges nem lenne, de Torrente testi adottságaival rendelkező kollégám, mindkét kezén könyékig érő védőkesztyűben, jobb kezével a pulton könyökölve, bal kezében pedig egy WC pumpát gumibotszerűen pörgetve próbálta eladni magát a lánynak.
A lélegzetem is elállt. A lány vigyorgott. Nem kínosan, a szituációtól feszélyezve, hanem őszintén, vidáman. A legdurvább helyzet, amit valaha el tudtam képzelni, hogy éthordóval, vagy autóstáskával a kezemben kell csajoznom, ez a srác meg úgy hadonászott ott azzal a gusztustalan, csöpögő förmedvénnyel, mintha legalább Roger Federer teniszütője lenne. Három perce még valamelyik klozetet tunkolta, most meg anélkül, hogy tudná, játszi könnyedséggel kenterbe veri a hangár alfahímeit.
És itt most nem az a lényeg, hogy a Zorróból ismert Garcia őrmesterre hajazó barátunk bepattintotta-e Csipkerózsikát (természetesen nem), hanem hogy egyáltalán megpróbálta. Arra járt, nem volt ott egyik vasmacsó sem, hát megpróbálta. Grand Canyonként tátong a köldöke az átlátszóra izzadt pólóján? Még meg sem száradt a kezében lévő WC pumpa? Összesen talán 25 szót tud németül? Kit érdekel? És tényleg. A lány nem alázta meg, nem zavarta el, nem nevette ki, hanem nevetett rajta/vele.
Szóval agglegény barátaim, azon tévhiteknek ezennel vége, hogy szürke, V-nyakú, denevérujjú, géppel kötött, poliészter pulcsiban, kitűrt gallérú, ciklámen színű ingben, barna műbőr szandálhoz felhúzott kék nejlon zokniban nem lehet csajozni. Mindent lehet. Én a most megszerzett tudást már nem kamatoztathatom, hála Istennek nős ember lévén a csajozásról már le van a gondom, de Titeket csak bíztatni tudlak. Hajrá!
