Az előző bejegyzéssel nem voltam teljesen elgedett, kicsit unalmasnak tűnt. Mivel azonban 5 tejes értékű komment érkezett, úgy döntöttem folytatom a blogot. Különben is: Próbáljon meg bárki levezetni 1000 km-t autópályán, maximum 100 km/h-s sebességgel, 14-15 órán keresztül, éjszaka, aztán írjon róla izgalmasat. Én speciel a felére nem is emlékszem, pedig végig én vezettem.
Sok e-mailben, és egy kommentben is felmerült a kérdés, hogy is kerültünk mi ide, így ez a bejegyzés erről szól.
Szóval azt azért biztos mindannyian tudjátok, hogy 2003-2006-ig a Lufthansa Technik Budapest-nél dolgoztam beszerzőként. Szerettem ott, viszont messze volt Székesfehérvártól, ahol éltünk, így a távozás mellett döntöttem és átmentem az Alcoa-Köfémhez, szintén beszerzőnek. Mikor ez a váltás történt, felraktam az önéletrajzomat egy www.aviationjobsearch.com nevű oldalra, meg asszem meg is pályáztam egy-két állást az Austrian-Airlines-nál, az Airbusnál, meg talán a Swiss Air-nél, persze sikertelenül. Volt még egy erőtlen próbálkozásom az Emirates légitársaságnál is Dubaiban, de ők válaszra sem méltattak. Ezek után felvettek az Alcoa-hoz, és el is felejtettem, hogy fent van a CV-m a portálon, míg nem 2007 augusztus elején egyszer csak felhívott egy angol fejvadász, hogy tényleg a Lufthansa Techniknél dolgoztam-e, és hogy érdekelne-e egy beszerzői állás Baselben, Svájcban. Contractor állásról van szó, mondta, tehát ez a fejvadász és munkaerő kölcsönző cég alkalmazna, intézné az adózásom, viszont órabérben lennék fizetve, csak annyi pénzt kapok amennyit dolozom, ha beteg vagyok, ha szabin vagyok nincs lóvé, és bármelyik pillanatban elküldhetnek indoklás nélkül. Cserébe szemérmetlenül magas az órabér, és fizetik a lakást is. Egy Jet Aviation nevű cégnek kellene dolgoznom, akik VIP business jeteket és luxus repülőgépeket tartanak karban és rendeznek be olyan embereknek, mint mondjuk Michael Schumaher, Roman Abramovics, vagy a brunei szultán. Ez a contractorkodás elég labilisnak tűnt, így megkérdeztem még, hogy lehetne-e szó állandó állásról, mire azt mondták, hogy természetesen, majd mondtak egy még mindig elég magas, ám az előbbiekhez képest fele akkora összeget, valamint megemlítették, hogy a lakást sem tudják úgy már fizetni. Ekkor az eredetileg 2008 márciusig szóló contractot feltornásztam 1 éves időtartamra, és igent mondtam.
Hogy mi is ez a contractorkodás? Azt érdemes tudni róla, hogy a repülőgépes iparágban elég elterjedt dolog, bár általában a képesített szerelők között. A repülőgépeket minden leszállás után, illetve a gyártó és az üzemeltető által meghatározott, hosszabb-rövidebb időközönként át kell nézni, meg kell javítani, kicserélni bizonyos alkatrészeket, szóval karban kell tartani. Ezeket a javításokat csak képesítésekkel rendelkező szerelők végezhetik. Ha egy nagyjavító bázis, egy légitársaság, vagy éppen egy gyártó híján van ezeknek a képesített szakembereknek, akkor kénytelen contractorokat alkalmazni, mivel akárki nem javíthatja a gépeket. A contractorokért nagy pénzt fizetnek, mivel viszonylag kevesen vannak, és sokat ér a szaktudásuk. Ha egy cég, mint mondjuk a Jet Aviation túl gyorsan növekszik, és nem tudja követni a növekedést emberanyaggal, akkor más területeken is -mint pl. a beszerzés- alkalmaz contactorokat. Ahol most vagyok, a fél beszerzés lelépett a túl sok munka miatt, így van olyan terület, ahol a legrégebbi állandó munkatárs 4 hónapja van a cégnél, ráadásul mindenki a Peugeot-tól, meg gyógyszergyáraktól jött, tehát lövésük nincs a repülőgépes beszerzésről. Na ezért ér itt ennyit az én szaktudásom. A contractok többsége általában amúgy 3-6 hónapra szól, vagy határozatlan időre, hogy bármikor megszűntethető legyen, ugye azért ők sem szeretik szórni a pénzt, de vannak itt olyan angolok, akik 7 éve contractorkodnak a Jetnél. Mivel a turizmusnak köszönhetően a világon mindenhol növekszik a repülőgép ipar, mindenki karban tart, új gépet vesz, beruház. Ilyen környezetben, a contractorokra mindig szükség lesz, így akkor sincs nagy baj, ha 1 év után megköszönik nekem itt a brillírozást. Reményeim szerint az elkövetkező 5-6 éveben folyamatosan lesz munka Európában, ha nem itt, akkor Velencében, Máltán, Hamburgban, vagy épp Spanyolországban. Utána mindenképp hazamegyünk, mert szeretnénk, hogy a Barnus Magyarországon kezdje el az iskolát.
Szóval miután igent mondtam az egy éves contractra, felmondtam az Alcoa-nál, eljöttem Baselbe 3 napra, kibéreltem egy lakást, befejeztük a dinnyési házunkat, beköltöztünk, 4 napig ott laktunk, aztán telepakoltuk a Mercit, és kikanyarodtunk a sóderos útról, hogy akkor mi megyünk Baselbe contractornak.
