...ha tegnap nem elém esel le, ma már nem száguldozol.
Megyek a minap dolgozni. Korán is van, sötét is van, nem rohanok. Egy éles balkanyarral lehet feljutni a sztrádára. 40-es tábla van és mivel szakad az eső, nem is nagyon megyek többel. Egyszer csak elkerül jobbról (!) egy, a képen láthatóhoz hasonló libakergető, s a rajta ülő szúnyogcsődör fiúcska húzza rám a kormányt erőteljesen, hogy még beférjen. Lassítok, hadd jöjjön. Igen ám, de ahogy megérkezik, észreveszi, hogy bizony nagy kanyar ez egy ilyen kis csávónak, elveszi a gázt, minek hatására a paripa rakoncátlankodni kezd. Nem bízom benne, fékezek. Két csóválást még megfog, de a harmadik már ledobja, persze pont elém. Ekkor már térdelek a féken, az ABS kerepel, a srácból másodpercekig semmit nem látok, csak az aszfalton csúszó motorjából feltörő szikrák pattognak a kocsim hűtőmaszkja előtt. Se koccanás, se döccenés, gondolom még nem volt meg, felrántom az autót a padkára, ő meg nekivágódik a szemköztinek, a motorjával együtt. Kiugrom, szaladok, kérdem "Alles in Ordnung?" mire ő "Ja, ja, schuldigung..." Felpattan, motor berúg, ráugrik, kövér gáz, tsá. Én még megnézem a hűtőt, tényleg nem volt meg a srác, intek a kocsisornak, majd jó öt kilóméter múlva beérem barátunkat, aki bal térdét markolászva, félkézzel kormányozva, immáron jóval óvatosabban evickél a forgalomban, vélhetően a középiskola felé.
Vigyázzatok gyerekek, mert ha nem egy magamfajta elé pereceltek, akkor elég nagy az esély, hogy átmennek a nyakatokon.
