HTML

Qcsi

Mindennapi történetek egy átlagember és családja életéről, külföldön töltött napjairól, örömökről, megpróbáltatásokról...

Friss topikok

  • fotofika: Szia Kucsi! Már vártam az írásod, de nagyon. Folyamatosan online néztem merre jársz, meg hivogatt... (2013.10.20. 21:16) A hosszútávfutó magányossága, avagy Budapest Maraton 2013
  • iszlipó: "A sünik elmennek a bagolyhoz tanácsot kérni, hogy mit tegyenek, mivel mindig zaklatja őket a róka... (2011.11.17. 15:27) Kockázatelemzés
  • mikette: Szia, kedves svájci magyar, igazad van Svájcot illetően, de Svájc az nem a Nyugat, az valóban egy ... (2011.08.06. 07:41) Tőlünk Nyugatra
  • nd2: hi Kucsi, továbbra is q jó a szöveg, ahogy a leglényegtelenebbnek _tűnő_ dolgokat is képes vagy r... (2010.07.17. 20:45) Üzleti turizmus 2, avagy a franciák
  • BEndre: Szia qcsi! Gratulálok Dánielhez, sajna már rég pattantam fel a blogra, kár volt kihagyni de... na ... (2008.12.27. 21:42) Kucsera Dániel

Linkblog

Hogy milyen itt?

2007.09.22. 22:03 qcsi

Ha végignézek egy napomon, azt kell mondjam, igazából nem nagyon érzem, hogy Svájcban lennék. Reggel 6-kor felkelek, kisétálok a buszmegállóba, és megvárom a buszt. Ez eddig tök ugyanaz, mint mikor Budapesten laktam. Na jó, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt minden buszmegállóban van autómata, amiből ha van apród, tudsz magadnak jegyet venni, a reptérig 3,8 CHF-ért, ami olyan 600 Ft, de tudsz. Az is igaz, hogy minden buszmegállóban van egy kijelző, amin látod, hogy mikor jön a busz, és tényleg akkor jön. Viszont a buszra felszállva az összes paraszt ugyanúgy megáll az ajtóban, mint otthon, akkor is, ha a busz többi részén táncolni lehet. A mellettem ülő másnapos angol szerelő ugyanúgy az én vállamon alszik el, és ugyanúgy az én pólómra folyatja a nyálát, mint budapesti alteregója, és az utazóközönség 60 %-a itt is évszaktól függetlenül állandóan influenzás.

Mikor a Jet Aviation-ról először hallottam, meg arról hogy kiknek a repülőit csinálják, egyből full-üveg irodaházra, csillogó-villogó hangárakra gondoltam, ultramodern felszereltséggel. Hát ha van is itt ilyen, azt eddig még nem mutatták meg nekem. A beszerzés speciel nem is a saját épületükben van, mert ott már nem fért el, hanem a Swiss Air 10 emeletes épületének legfelső szintjét bérlik erre a célra. Ez az épület egyébként a mi szintünket kivéve tök üres. Valaha a Crossair légitársaság irodái voltak itt, akik -mint megtudtam- a '90-es évek elején még írtó magas profitot termeltek, ezért beolvasztották őket a Swiss Airbe, hogy aztán együtt menjenek csődbe. Csak a Crossairt nem mentették meg, így megszűnt. Szóval minden reggel ennek a szellemjárta irodaháznak a 10. emeleti folyosóján sétálok végig. A falakon a folyosó teljes hosszában a szépemlékű Crossair légitársaság egykori dolgozóinak 1980 valahányban készült tablói véges-végig. Szürreális az egész. A lámpák még nem égnek, csak a kör alakú tetőablakokon szűrődik be valami halvány szürkeség. Olyan, mintha ez a rengeteg ember a fekete keretes tablók fotóin valami gigantikus repülőgépszerencsétlenségben halt volna meg. Szóval megérkeztem dolgozni.

Igazából az irodában sem érzem, hogy Svájcban lennék. Mondjuk nem is ott vagyok. A komplett reptér területileg Franciaországhoz tartozik, csak Svájc bérli tőlük. Tehát mégis Svájcban vagyok? Az iroda ablakán kinézve Franciaország Elzász tartományát látom, az iroda ablakán benézve pedig a 3 francia kollegámat. Ők kizárólag az anyanyelvükön kommunikálnak egymással, ami tökéletesen érthető, viszont így elég kevés esélyem van sziporkázó humoromat csillogtatva a társalgás aktív résztvevőjévé válni. Ám ha a jó oldalát nézzük, még sosem nylt ilyen jó lehetőségem arra, hogy megtanuljak franciául. Már el is kezdtem. Minden nap, mikor beszélgetnek velem is, megkérdezek egy szót. Egyik reggel köd volt, arról beszélgettünk, így már tudom mi a köd franciául. Másnap Vincent kollegám mesélte, hogy megy szüretelni, így az aznapi francia szavam a szüret lett. Mostanra már összeraktam egy komplett mondatot. "Je vais vendanger dans le brouillard avec le chasseneige." Annyit tesz, megyek szüretelni a ködben a hókotróval. Látjátok? Nem is olyan nehéz.

A hazabuszozás majdnem olyan, mint a reggeli, csak este már turisták is vannak a buszon. Kb 8 gigantikus Samsonite bőröndön kell átmásznom, ha a legegyszerűbben megközelíthető ülőhelyet szeretném elérni. Aztán hazaérek, és lemegyünk a Kannenfeld parkba. Gyönyörű hely. Itt svájcban minden park ilyen gyönyörű. De hogy mennyire svájci a park közönsége? Minden létező náció megtalálható itt. Az olasz kismamáktól kezdve, az afrikai neppereken keresztül, a francia kis gettószökevényeken át, egészen a török és libanoni családokig, vagy a feleségét csadorban sétáltató arab hímsovinisztáig. Szegény Barnus csak kapkodja a fejét. A homokozó meg durvább, mint egy Benetton reklám.

Hazaérve felcaplatunk a már említett csigalépcsőn. A lépcsőházban a névtáblákat olvasgatom: Rashul, Andriczka, Bedini, Sieber, Hanak, Kucsera. A pincében álló közös mosógépre gondolok, és levonom a konklúziót: egész Európával mosom egy gépben a zoknijaimat. Szóval a helyzet nemzetközi, de egyelőre nem fokozódik.

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://qcsi.blog.hu/api/trackback/id/tr27173428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NT 2007.09.23. 21:53:04

Huhhhh.... Most a Hotel Terminus jutott eszembe, a koli, ahol jelenleg élek. :) Szerencsére a mosókonyhát még nem kellett megnéznem. Az alagsorban van, és ha a bringatárolóból indulok ki, akkor nem is szeretném megnézni....
Az előbb, mikor jöttem vissza, nálunk is ugyanez az utazás zajlott le, a részegeket leszámítva.... :)

Üdv,

NT

Sebők Anita 2007.09.24. 08:39:16

Hi Kucsi!

Mindig is sejtettem, hogy alapfokú üldözési mániád van. Emlékszel még a fehérvári hajnali storijaidra? "Süvít a szél a seggem alatt, farkasok üvöltenek a nyomomban..." meg "halott szovjet kiskatonák szelleme lebeg a dértől nedves fű felett". Beszarás amiket a lelki szemeid előtt látsz. Ez a gigantikus repülőgép szerencsétlenség áldozataitól teli fal is valami hasonló:::)) Simán kenterbe vernéd Garcia Marquezt vagy Hrabalt ha egy kicsit komolyabban vennéd az írást! A 20-ik századi latin-amerikai irodalomban egyébként mágikus realitásnak hívják azt a műfajt amit művelsz - csak hogy tudd...::))

Jól csinálod! Komolyan, haza se gyertek amíg van máshol lehetőség. Itthon 30 év múlva se lesz jobb a helyzet. Felnézek rád, Kucsi!

Csók!

Anita

Döni 2007.09.24. 21:14:38

"egész Európával mosom egy gépben a zoknijaimat" - gyönyörű metafora - és meglehetősen élet(láb)szagú...
A nyálfolyatásos momentum is (számomra) nagyon kucsis - bár kevésbé irodalmi mélységű.
MÉG-MÉG, Kucsi!

Ati 2007.09.25. 21:15:43

Kucsi, csak így tovább! Nagy élmény ez Nekünk is.
Remélem jól érzitek magatok odakinn.
Keep up the good work!

Üdv SAPÁéktól,

Ati

vera 2007.09.26. 13:53:30

Szia!

én is olvaslak ám és mutogatlak a Gábornak is. néztük tegnap az ivivedet és... hát mekkora fiad van!
az a hír járja, hogy felvesznek valakit a helyedre. mondtam Gábornak, hogy jelentkezzen, de a perspektívát a fémben látja, így marad a kohóban.
Joli hogy bírja a svájci napokat? nem unatkozik? barátkozik a csadoros kismamákkal?

pusz

süti beállítások módosítása