Megint költöztünk. 2003 óta 8-adszor. Most épp Winterthurba. Borzasztó volt ez is, mint a többi.
Az egész azzal kezdődött, hogy a Jet Aviation aktuális managementjével, hogy úgy mondjam nem voltam egy állásponton, így onnan mindenképpen el akartam már jönni. Megpályáztam egy állást Zürichben, felvettek, felmondtam a régi helyen, és mivel Arlesheimtől a zürichi reptér legalább 100 km-re van, így a költözés tűnt az egyetlen járható útnak. Igazából túl sokat nem tudtam az itteni körülményekről, de azt azért hallottam, hogy a lakástulajdonosok embertelen összegeket kérnek bérleti díj címén, ami várhatóan a végére már nem fog érdekelni, mert örülni fogok, ha egyáltalán találok valamit, amibe beköltözhetek. Az új cégem, az SR Technics, szerződtetett mellém valami relocation agencyt, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy segítsenek az egész hercehurca lebonyolításában. Ők küldtek egy papírt, amin be kellett ikszelnem egy csomó rubrikát, milyen lakást is szeretnék, meg hogy mennyi pénzem van minderre. Ikszeltem, beírtam az összeget, amit Arlesheimben fizettünk a lakásunkért, faxoltam, aztán kaptam egy telefont. Köszönik szépen, megkapták az igényeimet, a budget kicsit alacsonynak tűnik, de megpróbáljuk. Annyit azért még megjegyeznének, hogy Zürichben nagyon rövid idő alatt kelnek el a lakások, ezért semmi értelme most keresgélni, majd 2-3 héttel a költözés előtt kinézünk valamit. Kérdésemre, hogy akkor mégis mit csináljak a jelenleg bérelt lakásommal, aminek 3 hónapos felmondási ideje van, azt mondták, mondjam fel nyugodtan, mindenki így csinálja. Azért átnéztem a netet, de úgy tűnt igazuk van. Az összes lakás 1-2 hetes beköltözéssel volt hirdetve, akiket pedig felhívtam, mind megmondták, annak adják, aki hamarabb jön. Zürichben a tulajdonosok úgy kötik a szerződéseket, hogy évente 3 nap van, amikor költségmentesen kiköltözhetsz a lakásból. Március 31, Június 30 és Szeptember 30. Ha máskor szeretnél távozni, neked kell hirdetni a lakást a saját pénzeden, és neked kell megtalálnod a következő bérlőt. Ez a szabály. Az interneten majdnem az összes lakást a bérlők hirdetik, akiknek már szintén megvan az új helyük, nyilván annak adják majd a lakást, aki hamarabb költözik és mivel Zürich baromira vonzó célpont, nagyjából 1 hét alatt el is megy minden lakás. Nem volt mit tenni, megfogadtam hát az iroda tanácsát, felmondtam a régi lakást. Így ott álltam új kéró nélkül, a régiből már kijelentkezve, a munkahelyemen már felmondtam, az újról túl sokat nem tudtam, mindezt 2 gyerekkel meg 1 feleséggel egy idegen országban. Fasza.
Persze nem bírtam ki, keresgéltem közben is, de semmi. Az utolsó hónapban kezdett izgalmassá válni. Megnéztünk vagy 20-at, de mind messze volt, vagy drága volt, vagy csak egyszerűen ronda volt. Aztán találtam egyet, ami még épp belefért a budgetbe, a fényképen jól is nézett ki, és a reptértől sem volt túl messze. Megnéztük, tetszett. 75 m2, 3,5 szoba, terasz, kert, 10 percre a belvárostól, fél órára a reptértől, az aranyparton, Küsnachtban. Itt lakik amúgy Tina Turner is, bár ez nem volt szempont. Szóval az ingatlanostól kértünk jelentkezési lapot, mert itt minden lakást úgy kell megpályázni. A lapon megadtunk minden adatot, háziállatok száma, gyerekek hobbija, milyen hangszeren játszanak, partnerem neme, férfi, nő, egyéb, mennyi a fizetésem. Nem viccelek, ezeket mind meg kellett válaszolni. Ez a szabály. Elfaxoltam, 1 perc múlva hívtak.
- Üdvözlöm, Ön valamit elnézett. Ez csak egy 75 m2-es lakás.
- Tudom.
- De maguk 4-en vannak.
- Igen, de abból 2 gyerek. 3 és 1 évesek.
- Jó-jó, de ez a lakás kicsi lesz maguknak.
- De most is ekkorában lakunk.
- De a gyerekek zavarnák a szomszédokat.
- Na ne.
- De. Bele is írtuk a hirdetésbe, hogy egyedülállónak, vagy párnak ideális.
- De azt is beleírták, hogy gyermekbarát.
- Igen-igen, de mi egy egyedülálló anyára gondoltunk, maximum egy gyerekkel.
- És az egy gyerek nem zavarná a szomszédokat?
- Sajnálom, ez a lakás önöknek túl kicsi. Agyő.
Volt még 3 hét. Másik városokat is bevettem hát a keresésbe, így találtam rá Winterthurra. Nagyjából akkora, mint Székesfehérvár, 170.000-en laknak itt és autóval kb 15 perc a zürichi reptértől. Most építettek egy halom új házat az egyik déli hegyoldalra 280 lakással, volt is még pár szabad. Az áruk is még épp belefért, gondoltuk megnézzük. Időpont egyeztetéssel nem kellett bajlódni, az ingatlanos megmondta, hogy csak kedden 11.40-kor mehetünk, a többi őt nem érdekli. Kivettem hát a szabit, elautóztunk Winterthurba és beálltunk a másik 6 ember mellé, akik szintén lakást szerettek volna bérelni. Persze mindenki különbözőt, így végig kellett járni az összes lakást 1,5 szobástól az 5 szobásig, földszinttől a 9-ig, hiába mondtam, hogy engem csak a 3,5 szobás érdekel. Azért eljutottunk a mienkhez is, kicsit nagyobb, mint eredetileg terveztük, az ára is a keret legfelső szélén van, de már csak 3 hét volt vissza. Megpályáztuk, megírtuk a hobbinkat, nemünket, fizetésünket, kellett még kérni pótlásként az önkormányzattól egy papírt, hogy nincs köztartozásunk, mert ez a szabály, aztán 1 jó hét múlva szóltak, hogy hajlandók nekünk kiadni, ha letesszük a kéthavi bérleti díjnak megfelelő kauciót. Szóval kivettük. A szerződés aláírása után kaptunk egy borítékot, amiben benne volt, hogy milyen TV csatornákat lehet fogni, és miért kell még külön fizetni. Saját parabola antennát nem szerelhetünk fel, mert rongálja a ház összképét, csak az általuk kiválasztott szolgáltatóval szerződhetünk. Ez szabály. Ha internet kell, hívjuk a Langbauer AG-t, ők majd kiépítik a kapcsolatot. Attól internetünk még nem lesz, azt majd rendelünk a Swisscom-tól, de legalább a lakásba bekerül a telefonvonal. Arra még nem jöttem rá, hogy mindezt miért a bérlő fizeti. A borítékban volt még házirend, szellőztetési szabályok, szemét kidobási útmutató, hány centisre kell vágni a kartont és milyen hatósági matricát kell ráragasztani, hogy elvigyék, ilyesmi. Ja, meg egy levél, amin közlik, hogy a mi költözési időpontunk csütörtök, 09.30-tól 17.00-ig tart. Leszünk szívesek a tumultus elkerülése végett kizárólag ezt az intervallumot használni, teherautóval kizárólag a 2-es kapunál parkolni és a 3 ajtós szekrényeinket onnan olyan 900 métert ölben vonszolni a liftig. Felhívtam a relocation agency-t, hogy az én némettudásom nem elég jó ahhoz, hogy 40 percet választékosan káromkodjak az ingatlanossal, így lesznek szívesek ezt helyettem megtenni, valamint megmondani ezeknek a betegeknek, hogy ha már előre kifizettették velem a teljes hónapot meg még két hónap kauciót, akkor én majd akkor fogok költözni amikor nekem tetszik, ott parkolok ahonnan a legkevesebbet kell cipekedni, és leszarom, hogy ők minderről mit gondolnak. A cégem által az érdekeim képviseletére, és ügyeim intézésére felbérelt ügynökség viszont azt tanácsolta, hogy inkább tartsam be a szabályokat. A szabályokat bazdmeg. Amit egy ingatlanügynök diktál. Ja, és nem értik miért vagyok ideges, mikor a költözésre úgyis kapok szabit a cégemtől. Ez szabály. Kell, hogy adjanak. Azt azért nem tudták megmondani, hogy az az 5 ember, aki segít a költözésben, az kitől kap szabit meg milyen szabály alapján. Na mindegy, szombaton költöztünk, a ház előtt parkoltunk, senki nem hívott ránk rendőrt, végül rendben ment minden. Azóta visszaadtuk a régi lakást is, ott is minden jó volt, csak a mosogatógép szervizelésére vontak le 100 frankot. Na nem mintha bármi baja lett volna, csak állítólag benne van a szerződés apró betűs részében, hogy a háztartási gépeket a bérlőnek évente át kell nézetnie szakemberrel és mindezt a tulajdonos felé a nyugta bemutatásával igazolni. Ez is egy szabály. Azokat meg ugye jobb betartani.
Azért jó itt lakni. Jó a levegő, szép a kilátás, sokat kirándulunk. Csak még itt is ki kell figyelnem, hol vannak az utakon sebességmérő kamerák. Baselben már ismertem mindegyiket, itt meg már az első héten kétszer lefényképeztek. Egyszer az autópálya felhajtón. 80-nal. Máig nem értem mit keres ott 60-as tábla. Azóta betartom. Mert ez a szabály. Ezt végülis azok az autópályán 120-szal dübörgő szerb kamionosok is megérthetik, akik elé olyan 100 méterrel odébb majd kicsalinkázok.
