Nagyon izgalmas dolgok történnek mostanában a cégnél. Bevezetjük az 5S-t. Hogy az mi? Na igen. Ezen én is sokat gondolkodtam. A lényege nagyjából annyi, mint amit anyukám is mindig mondott, ha nem találtam valamit: Rakjá’ rendet! Viszont az nem lehet, hogy csak ennyi legyen, mert a konzulens, akit ennek a rendszernek a bevezetésére felvettek azt mondta, hogy ez egy lean eszköz, a Kaizen rendszer alapja, több ezer oldal szól erről különféle nagytekintélyű szakkönyvekben.
Biztos velem van a baj, mert itt minden manager roppant lelkes, és úgy tűnik tényleg már megint csak én nem értem, hogy mi ebben a tudomány. A CEO-nk például annyira rákattant, hogy az imént említett tanácsadó javaslatára, a Continuous Improvement osztályra felvett tizenöt új embert 5S auditornak. Azt hittem ők fogják ellenőrizni, hogy rend van-e, de egyikőjük megnyugtatott, hogy ennél sokkal többről van szó. Neki elhiszem, ő nagyon vágja a témát. Fekete öves. Nem viccelek, a névjegykártyáján is rajt van, hogy six sigma black belt. Rögtön a neve alatt.
Szóval nem akartam beégni, gondoltam körülnézek kicsit, meg kérdezősködök, hogy megértsem mi is a lényege ennek az új rendszernek, meg hogy utána el tudjam magyarázni a közvetlen kollégáimnak is, ha már én vagyok a vezetőjük. Kimentem hát a hangárba, gondoltam ha valaki, akkor Urs, a project managementért és termelésért felelős alelnök biztos tudja, mi az az 5S. Nem is kellett csalódnom. Épp a csarnok közepén állt, üvöltözött, meg vezényelt, mint valami tábornok, az emberei pedig vért izzadva cibáltak, húztak, vonszoltak mindenféle lépcsőket, polcokat, meg dög nehéz repülőgép alkatrészeket a hangár szélei felé. Mondom mit csináltok? Azt mondja, átállunk az 5S-re. Aha, mondom. Szóval mindent kihúztok a szélére, hogy szép nagy hely legyen középen. Elég értetlenül nézett rám, meg épp jött egy tűzoltó üvöltve, hogy a polcokat vigyék a picsába a falra szerelt poroltók elől, azt a hajtóművet meg tegyék odébb, mert nem lehet tőle kinyitni a vészkijáratot, szóval inkább leléptem. Átmentem az asztalos műhelybe Gregorhoz, ők már előbbre voltak, épp sárga négyzetet festettek a földre egy bazinagy kuka köré, mert így akkor majd mindenki látni fogja, hogy ez a szemetes. Megkérdeztem, hogy miért, eddig ki nem látta, de Gregor csak vigyorgott. Szerintem azt hitte, hülyéskedek.
Nem lettem hát okosabb, visszamentem az irodába, és mivel jobb tényleg nem jutott eszembe, megkértem a kollegáimat, hogy rakjunk rendet. Elpakoltunk mindent, épp végeztünk, mikor belépett az ajtón az auditor csapat. Négyen voltak, mindenkin öltöny, nyakkendő, kezekben jegyzetfüzet, és mindenki körmölt, mint a gép. Kicsit el is szégyeltem magam, mert én addigra már komolyan azt hittem, hogy ez az 5S tényleg nem több a rendrakásnál, de mikor megláttam, hogy négy, ilyen magasan képzett szakember az irodába lépéstől számított 20 másodpercen belül tele tud írni egy-egy noteszlapot a témával kapcsolatos gondolataival, akkor megint elbizonytalanodtam. Aztán egyikőjük felnézett a jegyzeteiből, és elszörnyedve mutatott a szekrényeink felé. A másik egy szemrehányó pillantást vetett rám, és egy kérdést intézett hozzám: Nem írtuk meg, hogy a szekrényeknek össze kell érniük? Majd' elsüllyedtem. Volt köztük vagy 15 centi. A másik két auditor egy pillanat alatt odaugrott, és a Cerutti öltönyüket nem kímélve, összetolták a szekrényeinket. Azt hittem megnyugodhatok, de akkor észrevették, hogy az irodában lévő négy asztal sem ér teljesen össze, legalább egy centis hézag van köztük. Még mielőtt bármit mondhattam volna, ezt is orvosolták. Volt még egy harmadik major finding is, a BlackBerrym dobozát, meg a töltőjét az ablakpárkányon tárolom, és ez nagyon nem tetszett nekik. Azt mondták, rendetlenség érzetét kelti, most nem nyúlnak hozzá, de jövő hétre erre találjak valami megoldást.
Nem szerettem volna elkomolytalankodni a dolgot, így a téma súlyához mérhető, szakszerű megoldást akartam találni. Bele telt egy kis időbe mire kitaláltam, de a határidőbe még belefértem. Szereztem a raktárból sárga szigetelőszalagot, és az ablakpárkányon, a BlackBerrym doboza köré ragasztottam egy négyzetet, ahogy Gregortól a szemetessel láttam. Kicsit izgultam, hogy jó megoldást találtam-e, hogy nem kellett volna-e csak simán bebaszni a fiókba, mint minden mást, ami eddig elöl volt, de végül következő szerdán, az auditorok nagyon elégedettek voltak. Azt mondták, már teljesen 5S conform az irodánk. Kicsit most lassabban megy a munka, mert semmit nem találok, a fiókomat meg már alig bírom kihúzni a belehányt papír hegyektől, de szerintem ezek csak kezdeti nehézségek. Már én is kezdek lelkesedni. Ha minden jól megy, jövő hónapban megnyerhetjük az arany tollsöprű díjat. Remélem sikerül. Addigra talán már az első, témába vágó szakkönyvön is túl leszek, és biztos megtudom, miért is több ez az egész, mint az egyszerű rendrakás.
