Régen írtam már. Valahogy nem volt kedvem. Nem igazán történik semmi érdekes. Vagy csak én lettem egy begubózott, zsémbes vén fasz. Nem tudom. Bár igazából az alábbiak is ezt az utóbbit látszanak alátámasztani.
Vannak dolgok ugyanis, amik nem hagynak nyugodni. Nem tudom tudtátok-e, hogy itt Svájcban a vonatokon is jelezni kell, ha le akarsz szállni. Ugyanúgy, mint otthon a buszon. Ha nem nyomod meg a gombot, nem nyílik ki az ajtó. Ha viszont megnyomtad, mindenképp kinyílik. Automatikusan. A vasúti kocsi mindkét oldalán van ajtó, az ajtóknak pedig mindkét oldalán egy-egy 5-6 cm átmérőjű gomb. 
Ez tehát 4 db, tenyérnyi, ezüstszínű plecsnit jelent fülkénként, nagyjából mellmagasságban. Bármelyiket nyomod meg, mind a 4 elkezd világítani gyönyörű, kriptonitzöld színben. Ha már egyszer valaki megnyomta, lehetetlen nem észrevenni. Ehhez képest nagyjából ötször a hét öt munkanapján a következő történik reggelente:
Ez tehát 4 db, tenyérnyi, ezüstszínű plecsnit jelent fülkénként, nagyjából mellmagasságban. Bármelyiket nyomod meg, mind a 4 elkezd világítani gyönyörű, kriptonitzöld színben. Ha már egyszer valaki megnyomta, lehetetlen nem észrevenni. Ehhez képest nagyjából ötször a hét öt munkanapján a következő történik reggelente: Az én megállóm előtt eggyel, rengeteg ember száll fel. Mivel amúgy is tele van a vonat, én inkább felállok miután elindult a szerelvény és odaballagok az ajtóhoz, hadd üljön le aki messzebb megy. A vonat már lassít, én megállok az ajtó előtt, megnyomom a gombot, mire mind a 4 gomb elkezd világítani, az előtér pedig neonzöld fénybe borul. Miközben megérkezünk az állomásra, lassan gyűlik mögöttem a tömeg. Nem nézek hátra, de érzem a szuszogásukat a tarkómon, az arcszeszüket, a parfümjeiket, az aktatáskájukat a térdhajlatomban, szóval ott vannak. Megáll a vonat, a légfékek elengedik a levegőt, majd az ajtók 4 másodperc múlva kinyílnak. Ebben a 4 másodpercben viszont kivétel nélkül mindig akad valaki, aki nem bír várni. És mindig az, aki közvetlenül mögöttem áll. Az első másodperc első felében még csak azt érzed, hogy ütemet vált a szuszogása, a második felében már megvan egy komplett belégzés-kilégzés. A második másodperc első felébe már kétszer ennyit sűrít bele, be-ki-be-ki, a következő ütemben pedig egyszer csak hirtelen bennakad a lélegzete és a harmadik másodperc elején már csap is rá a gombra. Téged nekiken az ajtónak, az ajtónyitót meg dörzsöli, mint Aladdin a lámpást. Ahogy az ajtó 1-1,5 másodperc múlva kinyílik (mint ahogy kinyílott volna amúgy is), még érzed, ahogy az addig benntartott levegőt egy hatalmas sóhaj formájában a gallérodba leheli, majd a másik 12 idiótával együtt kisodor magával a peronra, hogy onnantól tök nyugodtan, aktatáskát lóbálva továbbsétáljon. MIÉRT? Mindegyikőjük ugyanazzal a kibaszott vonattal utazik minden reggel. Minden reggel 4 másodpercet vesz igénybe, hogy kinyíljon az ajtó. Még soha nem nyílott ki előbb attól, hogy valaki nyomogatta azt a kurva gombot. Mindegyikőjük tudja. És mégis... De miért?
Ha már kínzó kérdés, akkor van egy másik dolog is, amire nem találtam még választ, de roppant mód feszít belülről. A nyilvános férfi WC-kben figyeltem fel a következőkre: A sok piszoár közül állsz az egyiknél, a melleted levőhöz pedig odaáll valaki, és még mielőtt elkezdené amiért jött, beleköp a kagylóba. Nem reprezentatív felmérésem alapján az emberek minimum 60%-a megcsinálja. Tök mindegy, hogy munkásruhában, vagy öltönyben van, igazgató, vagy sori munkás, tök mindegy, hogy ismered-e, vagy sem, ő köp. Tuti, hogy ez valami kényszeres dolog, mert nagyon nagy hányaduk tudja, hogy nézem, nincs 2 másodperce, hogy köszöntünk egymásnak és mégsem tudja megállni. Csuláznak olyat, hogy az eleje már a porcelánon toccsan a vége meg még a szájukban van. Szóval mi ez? Valami perverz vágy, hogy közvetlen kapcsolat létesüljön a fajansz és köztük? Vagy csak be akarják nedvesíteni? Segítsetek már megfejteni!
