Qcsi

A minap épp eldöntöttem, hogy leviszem a pincébe a szekszárdi vörösboraimat, ha már úgysem iszom őket, legalább ne buggyanjanak meg a konyhaasztalon. Lecsattogok a papucsomban, erre ezt az ajtót találom. Egyből a fent említett cikk jutott eszembe. Viszont ha nálunk van a kormány-bunker kell, hogy legyen itt egy titkos ügynök, aki az egészre vigyáz. Először Frau Lüechtire gondoltam, mert amennyi befőttet ide bekészített, az nemhogy a svájci apparátusnak, de a jelenlegi magyar kormánynak a teljes káder hátországgal együtt elég lenne egy évre. Csak Lüechtiék már költöznek, nem valószínű, hogy ő az. Aztán gondoltam még a Botanikusra, hátha csak álcázza, hogy ekkora balfasz, de szerintem ilyen hatalmas színészi alakításra ember nem képes. Kizárásos alapon Herr Jekker, a házmester az. Az állás csak fal, tökéletes fedést biztosít, ezért húzza mindig a száját, ha meg kell javítani valamit, ezért nem veszi le a sáros, 50-es cipőjét (tuti abban van az adóvevője, mint Doni Brascónak), ha a gyerekszoba ablakát kell helyrehoznia. Épp eléggé utálja a külföldieket ahhoz, hogy kapható legyen egy ilyen hazafias hivatás betöltésére. Aztán ahogy beljebb mentem láttam, hogy a hely nagyon szűk. Ez nem lehet a kormány rejtekhelye. Valószínűleg csak nekünk építették, arra az esetre, ha baj lenne.

 

 

Ott álldogálva, kezemben Takler kadarkájával, már láttam is, ahogy a svájci választásokon nyernek a kommunisták, első intézkedésükként államosítanak mindent, a sort természetesen a Zug kantonban bejegyzett, rejtélyes tulajdonosi szerkezetű Gazprom Holdinggal kezdve. Ezen persze Putyin berág, rácsörög Medvegyevre, azt’ már indul is felénk a ballisztikus, mi meg szaladunk lefele. Ha nem a Novartis gyógyszergyár vegyi anyag raktárát találják telibe, még van esély, hogy kihúzzuk, amíg újra fel lehet jönni. Végülis befőtt van. És most már bor is.