Bár mostanra már megannyi fórumon világgá kürtöltem, azért itt is megemlékezem róla: 2008. december 10-én, reggeli 5 órakor megszületett második kisfiam. Dani 3500 grammal és 52 cm-rel jött világra Svájcban, Basel városában.

A terhesség ugye nem volt komplikációktól mentes, Jolinál a 3. hónapban tüdőembóliát diagnosztizáltak, így véralvadásgátló injekciókat kellett adnia magának. Egy Fragmin nevű gyógyszerből fecskendezett minden este 15000 milligrammot a lábába, így nem keletkezett több, embóliát okozó trombózis, viszont sokkal vérzékenyebb lett. Egy szülés ugye vérrel jár, szóval a véralvadásgátló hatását meg kellett szüntetni a szülés idejére, viszont kizárólag a szülés idejére, mivel az ezt követő órákban legnagyobb a vérrögképződés esélye. A fent említett Fragmin pont nem alkalmas az ilyen hirtelen fel-lekapcsolásokra, így Jolit az orvosa berendelte kedd estére a kórházba, hogy ezt leállítsák és bekössenek helyette intravénásan valami Heparint, mert azt bármikor fel lehet függeszteni. A terv az volt, hogy másnap majd még megnézik, analizálják a vérét, aztán döntenek, hogy elindítsák-e a szülést, ami amúgy 12-ére volt prognosztizálva.

Kedd este 6-kor meg is jelentünk, Joli el is foglalta a szobáját, mi pedig Barnával búcsúzkodás után hazamentünk. Már épp lefektettem a kis lókötőt, mikor hív Joli, hogy Dani nem óhajt programozott születést, a magzatburok elrepedt, a víz elfolyt, indul a szülés. Mivel eredetileg is úgy terveztük, hogy Joli egyedül lesz a szülőszobán, én pedig Barnára vigyázok itthon, nem kellett volna, hogy váratlanul érjen a dolog, de azért végigfolyt a hátamon a hideg veríték. Aztán csak ültem a kanapén és néztem a telefonomat. Joli ott bent, én itthon, Barna szuszog, a felső szomszéd zörög, mint mindig, amúgy síri csend. Éjfélig még elviselhetőbbek voltak a fájdalmak, legalábbis a negyvenegynéhány sms-ből és telefonhívásból ez derült ki, itthon meg az FC Basel meccs ment a TV-ben. Nem tudom kivel játszottak, csak az tűnt fel egy idő után, hogy elkezdett havazni. Kinéztem, tényleg. Éjfél körül aztán lekapcsolták a Heparint és hogy Joli ne maradjon sokáig véralvadásgátló nélkül, az orvosok a szülés meggyorsítása mellett döntöttek: Oxytocin infúzió. Ez valami hormon, ami brutális fájdalmakat generál, meggyorsítva a tágulást, ezáltal az egész szülést. Be is indult a gyötrelem. Adtak ugyan szegény Jolinak valami morfiumszerű kábítószert, de az csak az agyat varázsolja el. A fájdalom attól még valóságos. Hajnali háromkor már csak vékony, elhaló hangon hívott, maximum 1 percet, ha beszéltünk, a következő fájás érkezésekor letettük. Utána semmi. Itthon legalábbis. Ott nyilván a kínok kínja. Telefonálni nem mertem, küldtem egy sms-t és vártam. Semmi. 3 óra 40. Nekidőltem a díszpárnáknak, a telefonom markolásztam és éreztem, hogy a nyirkos műanyag papucs jéghideggé hűlt a talpam alatt. Megremegtem. A telefon! Nem, semmi… 4 óra 10… a kanapén ébredtem reggel 5 óra 27-kor arra, hogy Barna simogatja az arcom. Basszameg, csak elaludtam. Telefon még mindig a kezemben, nincs sms, nincs nem fogadott hívás. Zöld gomb kétszer, Joli. Két csengés, halló. Megszületett, 5 órakor.

Mikor telefonáltam, még a szülőszobán voltak. Ugye ilyenkor még van ott dolog bőven, és 2-3 órán át amúgy is ott tartják őket megfigyelés alatt. Joli csinált még egy-két képet, eltolta Danit valami vizsgáltra, azt végigácsorogta, aztán szerzett maguknak egy egyágyas szobát, én pedig azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy én a kanapéról sms-ezéstől alig élek, Ő meg egy 9 órás szülés után ki tudna még rakni egy vagon szenet.

Szombaton jöttek haza, azóta már eltelt egy hét. Barna minden reggel Dani ágyánál kezd, megnézi, majd jön hozzánk. Úgy néz ki, szereti.

És Ágó kedvéért a két szülés összehasonlítása:

Míg Barna születésénél minden vizsgálaton értettem mit mond a doki, itt a felét se. Még szerencse, hogy Joli kiolvasott németül egy terhes könyvet, így Ő értett mindent.

A rendszert tekintve, otthon választasz magadnak egy orvost, az ad egy időpontot a magánrendelésére, aztán berendel ultrahangra a kórházba, ha 4D-t is szeretnél, azt külön megszervezed valahol, vérvizsgálatot megint máshol csinálnak ha kell, közben elmész a háziorvosodhoz is, meg van valami nővédelmi központ ahol a gyeshez szükséges pecséteket osztogatják. A magánrendelés meg a 4D saját zsebre megy, a többi TB kártyára. Ehhez képest itt kiválasztasz egy dokit, akivel a biztosítód kapcsolatban van, elmész hozzá, van egy asszisztense és mindent ők ketten csinálnak. A vizeletvizsgálatot, vérvizsgálatot, ultrahangot, 4D-t, írnak fel receptet, vezetik a kiskönyvedet, a kórházba csak szülni kell menned, kivéve persze, ha valami olyan súlyos dolog lép fel közben, mint mondjuk egy tüdőembólia. Hó végén kapsz egy részletes számlát meg egy csekket, egy magyar átlagfizetés duplájáról, befizeted, elküldöd a biztosítódnak, ők pedig 10 napon belül utalják neked.

Magyarországon egy tömött bőrönddel érkezel a kórházba, neked kell vinned fürdőköpenytől egészségügyi betétig mindent, egyes helyeken még a WC papírt is. Itt kiröhögnek a táskád láttán, ugyanis a legalapabb biztosításhoz is jár előmelegített törölköző, fürdőköpeny, szénsavas vagy mentes ásványvíz korlátlan mennyiségben, a legkülönfélébb teák, 6féle menüsorból választhatsz ebédet is, vacsorát is, telefonod és színes TV-d van. Hajszárítótól pizsamáig mindent ők adnak.

Magyarországon viszont a látogatók a kórterem küszöbéig mehetnek csak, vigyáznak a higiéniára. Ezzel szemben itt reggeltől estig bárki bemehet a kórterembe, ami kifejezetten zavaró. Szemrebbenés nélkül behozzák az újszülött osztályra, a kutya módjára csaholó, köhögő, tüsszögő rokon gyereket, apukák ott ücsörögnek a kórteremben naphosszat és le sem szarják hogy fél nap vajúdás után Te aludnál, esetleg szoptatnál a másik ágyon. Mindezt a családcentrikusság jegyében. Alap biztosítással 3 ágyas szobába raknak, kis felárral kapsz kétágyast, vastag felárral pedig egyágyast. Ez az egyetlen módja a fentiek kiküszöbölésének, és hacsak nincs nagyon fullos biztosításod, ez saját zsebből megy.  Egy szokásos 4 napos bent tartózkodással simán ott hagyod egy átlag magyar mérnök havi fizetését, viszont így aztán tényleg kiemelt figyelmet és elsőbbséget kapsz és még mindig olcsóbb, mintha az orvosod havi nettó bérét kéne borítékban a zsebébe csúsztatnod, mint ahogy az otthon szokás.