Bizony, ennyi volt, hazaköltözünk. Holnap jön a teherautó. Már mindenünk dög nehéz dobozokban, meg bazi nagy, fekete zsákokban van.Az okokról most nem írnék, hogy úgy mondjam, nem tudnék objektíven nyilatkozni. Vagy ha így jobban tetszik, annyira utálom már Svájcot, hogy csak fröcsögés lenne belőle. Ez az a pont, amikor már semmi sem jó. Ha reggel nem a tiszta járdát látod, hanem hogy egy halom szabálymániás idióta, élére vasalt öltönynadrágban, egyik kezében pórázzal, másik kezében külön erre a célra gyártott, emblémás, piros nejlon zacskóval hajoldozik, és szedegeti a gőzölgő kutyaszart, akkor menni kell.
Aztán lehet, hogy csak a vegyszerek miatt van. Mármint, hogy ennyire kivagyok. Már hatodik napja takarítok. Ráadásul olyan helyeken, amikről eddig azt sem tudtam, hogy léteznek. A fürdőszobai páraelszívó porszűrőjét eddig például még sosem jutott eszembe fertőtlenítőszerrel elmosni, itt erre is sor került. A Joli meg fülpiszkálóval szedegeti egész nap a redőnyök sarkairól a koszt. Mert itt a bérelt lakásodat sem úgy adod vissza, ahogy a Világ többi országában, kitakarítva, rendben, tisztán. Itt takarítás címén elvárják, sőt előírják, hogy már-már felújítsd a kibaszott lakásukat, hogy az utánad jövőnek már csak a kulcsot kelljen odaadni. Mint mindenre, erre is van egy lista millió ponttal, meg alponttal, mert itt minden és mindenki olyan precíz. Olyan svájci. Már várom az átadást, hogy megtudjam, melyik idióta szabályukat hágtam át, és mennyibe fog ez nekem kerülni. Nem béreltem például gőzborotvát a terasztakarításhoz, pedig fel van írva, de a Joli megkérdezte, és azt mondták, hogy a kint található húsz centi hó miatt ettől eltekintenek, szóval elméletileg ebből nem lesz gond, de valami azért biztos hiányozni fog. A másik lakásnál a mosogatógéppel volt probléma. Nem végeztettem el az éves karbantartást, vagy ha igen, akkor sem tudtam számlával igazolni, pedig benne volt az apró betűben. Na mindegy, majd lesz valahogy.
Otthon biztos jobb lesz. Vagyis remélem. Én sem vagyok már ugyanaz, mint mikor eljöttem, négy és fél év nagy idő, változtam sokat. Erre is a takarítás közben jöttem rá. Olyanokat csinálok, amiket eddig soha. Pénteken például kézkrémet kentem a kezemre. Svájc ezt teszi az emberrel. Meg a napi hat óra vízkőtlenítés. Elkentem, azt' utána nem bírtam fogni vele, mert csúszott, meg ragadt. Úgy mászkáltam itt fel-alá, mint valami homokos. Ma meg már gumikesztyűt is húztam. Mondtam is a Jolinak, ha így megy tovább, tényleg bebuzulok. Ja, ha bárkinek vízkővel van problémája, a Cillit Bang-et tudom ajánlani. Az a szer sem volt rossz, amit eddig használtunk, de ez embertelen. Spricc, spricc, törlés, és kész is. Gázálarc kell hozzá, meg egy fürdőszobatakarításnyi idő alatt rojtosra marja a kezedet, de nagyon komoly. Mindent lehoz. Nekünk a szomszédasszony ajánlotta. Meg is köszöntem neki. A férjével meg megittunk egy üveg bort búcsúzásképp, azt’ megbeszéltük, hogy a szerbek meg a magyarok, nagyon szépen és hosszan tudnak káromkodni, bezzeg a svájciak még azt se’ mondják, hogy Fick deine Mutter! Mondjuk utána abban is megegyeztünk, hogy ez mind szép, de ha egy echte svájci, igazi svájci hangsúllyal csak annyit mond Entschuldigung, azzal tízszer jobban lealáz, mint bármilyen kurvaanyáddal.
A blognak amúgy nem lesz vége, annak idején a svájci kiköltözés miatt hoztam létre, de valószínűleg otthon is lesz elég érdekes téma, szóval folytatom. Csak most pár hétig megint nem jövök, mert rengeteg dolgom lesz.
