Ha végignézek egy napomon, azt kell mondjam, igazából nem nagyon érzem, hogy Svájcban lennék. Reggel 6-kor felkelek, kisétálok a buszmegállóba, és megvárom a buszt. Ez eddig tök ugyanaz, mint mikor Budapesten laktam. Na jó, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt minden buszmegállóban van autómata, amiből ha van apród, tudsz magadnak jegyet venni, a reptérig 3,8 CHF-ért, ami olyan 600 Ft, de tudsz. Az is igaz, hogy minden buszmegállóban van egy kijelző, amin látod, hogy mikor jön a busz, és tényleg akkor jön. Viszont a buszra felszállva az összes paraszt ugyanúgy megáll az ajtóban, mint otthon, akkor is, ha a busz többi részén táncolni lehet. A mellettem ülő másnapos angol szerelő ugyanúgy az én vállamon alszik el, és ugyanúgy az én pólómra folyatja a nyálát, mint budapesti alteregója, és az utazóközönség 60 %-a itt is évszaktól függetlenül állandóan influenzás.
Mikor a Jet Aviation-ról először hallottam, meg arról hogy kiknek a repülőit csinálják, egyből full-üveg irodaházra, csillogó-villogó hangárakra gondoltam, ultramodern felszereltséggel. Hát ha van is itt ilyen, azt eddig még nem mutatták meg nekem. A beszerzés speciel nem is a saját épületükben van, mert ott már nem fért el, hanem a Swiss Air 10 emeletes épületének legfelső szintjét bérlik erre a célra. Ez az épület egyébként a mi szintünket kivéve tök üres. Valaha a Crossair légitársaság irodái voltak itt, akik -mint megtudtam- a '90-es évek elején még írtó magas profitot termeltek, ezért beolvasztották őket a Swiss Airbe, hogy aztán együtt menjenek csődbe. Csak a Crossairt nem mentették meg, így megszűnt. Szóval minden reggel ennek a szellemjárta irodaháznak a 10. emeleti folyosóján sétálok végig. A falakon a folyosó teljes hosszában a szépemlékű Crossair légitársaság egykori dolgozóinak 1980 valahányban készült tablói véges-végig. Szürreális az egész. A lámpák még nem égnek, csak a kör alakú tetőablakokon szűrődik be valami halvány szürkeség. Olyan, mintha ez a rengeteg ember a fekete keretes tablók fotóin valami gigantikus repülőgépszerencsétlenségben halt volna meg. Szóval megérkeztem dolgozni.
Igazából az irodában sem érzem, hogy Svájcban lennék. Mondjuk nem is ott vagyok. A komplett reptér területileg Franciaországhoz tartozik, csak Svájc bérli tőlük. Tehát mégis Svájcban vagyok? Az iroda ablakán kinézve Franciaország Elzász tartományát látom, az iroda ablakán benézve pedig a 3 francia kollegámat. Ők kizárólag az anyanyelvükön kommunikálnak egymással, ami tökéletesen érthető, viszont így elég kevés esélyem van sziporkázó humoromat csillogtatva a társalgás aktív résztvevőjévé válni. Ám ha a jó oldalát nézzük, még sosem nylt ilyen jó lehetőségem arra, hogy megtanuljak franciául. Már el is kezdtem. Minden nap, mikor beszélgetnek velem is, megkérdezek egy szót. Egyik reggel köd volt, arról beszélgettünk, így már tudom mi a köd franciául. Másnap Vincent kollegám mesélte, hogy megy szüretelni, így az aznapi francia szavam a szüret lett. Mostanra már összeraktam egy komplett mondatot. "Je vais vendanger dans le brouillard avec le chasseneige." Annyit tesz, megyek szüretelni a ködben a hókotróval. Látjátok? Nem is olyan nehéz.
A hazabuszozás majdnem olyan, mint a reggeli, csak este már turisták is vannak a buszon. Kb 8 gigantikus Samsonite bőröndön kell átmásznom, ha a legegyszerűbben megközelíthető ülőhelyet szeretném elérni. Aztán hazaérek, és lemegyünk a Kannenfeld parkba. Gyönyörű hely. Itt svájcban minden park ilyen gyönyörű. De hogy mennyire svájci a park közönsége? Minden létező náció megtalálható itt. Az olasz kismamáktól kezdve, az afrikai neppereken keresztül, a francia kis gettószökevényeken át, egészen a török és libanoni családokig, vagy a feleségét csadorban sétáltató arab hímsovinisztáig. Szegény Barnus csak kapkodja a fejét. A homokozó meg durvább, mint egy Benetton reklám.
Hazaérve felcaplatunk a már említett csigalépcsőn. A lépcsőházban a névtáblákat olvasgatom: Rashul, Andriczka, Bedini, Sieber, Hanak, Kucsera. A pincében álló közös mosógépre gondolok, és levonom a konklúziót: egész Európával mosom egy gépben a zoknijaimat. Szóval a helyzet nemzetközi, de egyelőre nem fokozódik.
